Bűvészkedés a számokkal

  • Kökény Mihály
  • 2018. július 7.

Materia Medica

A politikában az igazság pillanata a költségvetés összeállításakor jön el. Az egészségügy új vezetése nem vizsgázott valami fényesen.

Hiába folyik bűvészkedés a számokkal, rejtenek el itt-ott olyan előirányzatokat, amelyek ágazati célokra (is) fordíthatók, a parlamentben tárgyalt, a 2019. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat szerint az egészségügy forrásai jövőre sem lesznek elégségesek megbízható és minőségi szolgáltatások nyújtására.

A kormányzati kommunikáció folyamatosan harsogja, hogy nőnek az egészségügy pénzügyi lehetőségei. Az kétségtelen, hogy az egészségbiztosítás ún. természetbeni kiadásaira 107 milliárddal több jut jövőre, mint amennyit tavaly szánt erre az állam. Reálértéken számolva a növekedés azonban sokkal kisebb. Az „ágazati” pénzromlás üteme rendre meghaladja a lakossági inflációt és ne feledjük, hogy ezt a költségvetést 315 forintos euró árfolyamon tervezték, azóta azonban 5 százalékot veszített a magyar fizetőeszköz értékéből. Drágul az import, és a gyógyító intézményekben a szükséges berendezések, alkatrészek, gyógyszerek jelentős hányada nem hazai termék. Ha emellett figyelembe vesszük a kórházi tartozások minden évben 60-80 milliárdig növekvő mértékét is, máris szerényre apadtak a lehetőségek.

Felújítás előtt. És utána?

Felújítás előtt. És utána?

Fotó: MTI – Bruzák Noémi

Nem könnyű eligazodni a valószínűleg szándékosan áttekinthetetlen rovatrendben. Ami látszik: nem jut több népegészségügyre, a védőnőknek, művese szolgáltatásra és otthoni szakápolásra. A kórházi többletet elviszi a beígért béremelés fedezete, és az, hogy egyes hiányszakmákban csak óriási összegekért tudnak orvost foglalkoztatni. Így a működtetésre nem marad pénz, nem sikerül kitörni az adósságspirálból, még akkor sem, ha felügyelőket állítanak a kórházigazgatók mellé, ahogyan a pénzügyminiszter szeretné. Emelkedik ugyan a gyógyszerkassza, de nem annyira, hogy elegendő legyen korszerű, új gyógyszerek évek óta halogatott támogatására. Ugyanakkor, az idei terveket ismerjük, de zárszámadási javaslat híján a tényleges tavalyi teljesítést nem.

Kis túlzással, a hazai úthálózattal kapcsolatos magatartás lesz jellemző az egészségügyben: a kátyúkat hellyel-közel és nagy késéssel javítják, ha nem is a legkorszerűbb technológiával, de a burkolatot nem cserélik, új utak pedig alig épülnek.

Lemaradásunk az EU átlagához képest folytatódik. Nálunk a költségvetés 8,5 százalékát kapja az egészségügy, az Európai Unióban ez általában 12-14 százalék (Csehországban 18, Lengyelországban 11,2). A növekvő gazdasági teljesítmény ellenére stagnál a GDP arányos ráfordításunk: egészségügyi kiadásaink a GDP 7 százaléka körül mozognak, az EU28 átlaga megközelíti a 10 százalékot. A magánkiadások aránya nálunk 30 százalék feletti, a legmagasabbak egyike az EU-ban, ami elsősorban a gyógyszerek költségvetési támogatásának csökkenésével és a magánrendelések forgalmának növekedésével függ össze. Egészségügyi közkiadásaink a GDP 5 százalékát sem érik el, ami messze alatta van mind az elvárásoknak, mind a lehetőségeknek. Ekkora finanszírozás nem teszi lehetővé a régóta esedékes szerkezeti átalakításokat, és az ezekhez szükséges ösztönzők bevezetését.

Ilyen költségvetéshez nehéz lesz megnyerni a fogyatkozó orvostársadalmat, visszacsábítani a szakdolgozókat, és végképp nehéz lesz hiteles jövőképet adni számukra.

A betegek bizalmáról nem is beszélve.

Kövesse a Magyar Narancs egészségügyi blogját! Materia Medica a magyarnarancs.hu-n.

Materia Medica

A Magyar Narancs új, egészségügyi problémákkal foglalkozó blogja. Fogyasszák egészséggel!

 

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.